ELEKTROMOS KERÉKPÁR - HOL MARAD A SPORT?
Sokan feltették már ezt a kérdést nekem, vagy legalábbis a lényeget tekintve valami hasonlót.
Eddigi tapasztalataim alapjan az átlagos érdeklődő úgy tekint az elektromos rásegítéssel rendelkező kerékpárokra, mint egyfajta gyógyászati segédeszközre. Mintha csak a már tekerni képtelen, vagy tekerni nehezen tudó emberek, esetleg a lustábbak játékszere lenne az elektromos kerékpár. Valóban ezt a funkciót is tökéletesen ellátja, de azért ennél jóval többre is képes.
Lássuk csak:
Városi közlekedés
A helyi, helyközi közlekedés kényelmes, környezetbarát eszköze (Ez egy későbbi cikkünk témája lesz!).
Hosszútávú túrázás
Ha elektromos kerékpárral indulunk túrázni jó tudni, hogy egy átlagos akkumulátor kb. 20-80 km-es távon képes a bringánkat energiával ellátni. 20 km ha nem is tekerünk - ergo motorozunk - 80 km ha jelentősen kivesszük a részünket a tekerésből. Eleinte a kezdő túrázók rövidebb szakaszokat teljesítenek (30-40 km) jellemzően nagyobb rásegítéssel. A túrát élvezni fogják, hiszen bár végig mozognak, de a motor jelentősen besegített, alájuk dolgozott, így elkerülve a kellemetlen élményeket.
Később, mivel az evéssel jön meg az étvágy a túrák jellemzően egyre hosszabbak, egyre ambíciózusabbak lesznek. A hosszabb túrák viszont megkövetelik a spórolást az akku erejével és a túrázók egyre kisebb rásegítést fognak választani a hosszabb hatótáv érdekében. Mivel ez általában fokozatosan zajlik, ezért az emberi szervezetnek van ideje hozzászokni az egyre növekvő terheléshez, így továbbra is élménytúra, nem pedig tortúra lesz a kirándulás. A nagyobb, hosszabb túrák pedig több élményt, látnivalót garantálnak, amely tovább növeli a kedvet, a motivációt az újabb kisebb-nagyobb távokhoz.
Végül így lesz az alkalmi kerékpárosból vérbeli hosszútávú elektromos kerékpáros túrázó. Mindezt pedig saját tapasztalatból írom, hiszen fiatal éveim leghosszabb távját (Debrecen-Tiszacsege oda-vissza) alig 2 hete jelentősen túlteljesítettem a Debrecen-Trieszt túrámmal, amit 5 nap alatt tettem meg egy elektromos kerékpárral.
Végül, de nem utolsó sorban, a versenyzés
Ha megnézzük például az országúti kerékpározás világát, gyakorlatilag a sportot komolyan vevő emberek forintok százezreit, hanem millióit ölik abba, hogy minél könnyebb, minel merevebb, stb. legyen a kerékpárjuk.
Nincs is ezzel semmi baj, de valahol ez egyfajta önámítás, hiszen a technikat fejlesztjük magunk alatt, így annak is köszönhető a jobb teljesítmény. Miert lenne akkor rosszabb irányvonal a súlycsökkentés helyett (vagy mellett) a teljesítmény növelése? Hiszen jóval több lehetőséget ad nekünk:
- ha kikapcsoljuk a rásegítést, akkor egy kb. 5-7 kg-al nehezebb kerékpárral tudunk edzeni
- fokozatosan tudjuk állítani a rásegítés mértékét, ezáltal pontosan tudjuk szabályozni a terhelést, ami kevesebb sérüléssel járó sport fejlődést eredményez
- illetve nem utolsó sorban jóval kedvezőbb árfekvésű is a technika ezirányú fejlesztése, hiszen amíg a kerékpárok súlycsökkentésében létezik az az ökölszabály, hogy minden kg csökkentés 100.000 Ft-ba kerül, addig egy elektromos tuning 150-200.000 Ft körüli összegből kihozható.
A kerékpáros versenyzés olyan sport, ahol a győzelem elérésében az emberi teljesítmény mellett a technikának is jelentős szerepe van. Így mint egyfajta technikai sportágban biztosra veszem a jövőbeli pedelec szakosztályok megalakulását, szabályozott körülmények közti versenyzését, amely valószínűleg sokkal izgalmasabb, összetettebb stratégiát megkövetelő versenyszám lesz, hiszen itt már nem csak az emberi erőforrásokat kell beosztani hanem az elektromosat is.
A kerékpáros forradalom már elkezdődött. Légy Te is a részese!
Frissítés: Úgy tűnik, nagyon nem lőttem mellé az elektromos versenyekkel kapcsolatos előrejelzesemmel, sőt kissé el is kestem vele: most került a szemem elé az infó, hogy 2015.04.26.-én már meg is rendezték az első extrem elektromos mountain bike versenyt Salzburg mellett.